2012. november 12.

Jó kis hétvége

Jó bizony! Jó fárasztó! De azért még is csak jó!
Szombat kezdődött az Orchard Clubbal. Persze szaladtunk megint (szokás szerint), hogy odaérjünk tízre. Persze semmi gond, ha késünk egy kicsit, de én nem szeretek késni. Szóval reggel összedobni Zsombor packed lunch-át (echte angolos csomagolt ebéd: sausage, paradicsomos bab, főtt krumpli + desszertnek banán háztartási keksszel). Bendegúznak és nekem is csomagolt ebéd (wrap, szalonnával, reszelt sajttal, zöldségekkel, desszertnek chips, italnak almalé + valódi alma), mivel mi is kirándultunk.
Zsombort Newton Abbotban lepasszoltuk, kerekesszéket, autósülést kipakoltuk, örömködtünk, hogy jó helyen lesz - mentek Paigntonba UV crazy golfot játszani. Mivel fényképeket még nem kaptunk, ezért csak a reklám anyagból tudok idetenni egyet, de eltudom képzelni Zsombor örömködését. Valahogy így néz ki az UV golf:


És amíg Zsombor itt élvezkedett, mi elautóztunk Totnesbe, hogy megnézzük a helyi kastélyt. Vagyis ami megmaradt belőle, mert ez ugyanis egy rom. Mivel az eredeti kastély, és a hozzá tartozó épületek fából készültek, ezért nem sok minden maradt meg belőle. Gyakorlatilag csak a hatalmas kőbástya, ahová akkor menekült a lord és a falubeliek, amikor megtámadták őket. Mi azért felmásztunk oda, és közben majd' kiköptük a tüdőnket, mert nem olyan emberbarát módon a fél hegyet megkerülve vezet fel az út a várhoz, ahogy azt Magyarországon megszoktuk, hanem egy kis ívtől eltekintve, majdnem nyílegyenesen felfelé. Valahogy így:
Ezt másztuk meg - kétszer is! Mivel nem volt elég, hogy felmentünk, nézelődtünk, okosodtunk, kitöltöttük a gyerekeknek összeállított kvíz lapot, hanem miután lejöttünk, és az ajándék boltban vettünk egy mini ágyut, azzal vissza kellett mennünk a várba (mivel a suvenyír bolt természetesen a domb tövében volt :)), és a lőréseken át ki kellett próbálni az ágyut... Íme az én kapitányom a várfalon:


Ezután besétáltunk a belvárosba, megnézni az üzleteket. Itt ne bevásárló-körútra és plázás nézegetésre gondoljatok, mert Totnes egy igazán elvont művész falu/város. Ennek megfelelően az utcák, az üzletek és az emberek is nagyon eltérőek az átlag angoltól. Nem találtam olyen fényképet, ami kellően vissza tudná adni azt a hangulatot, ami az utcákon várt minket - sem az én fényképeim között, sem az interneten. Nincs az a kép, ami tükrözné azt a kavalkádot, a sok "más" ruházatú embert, az illatot, ami a füstölő és az éppen sülő kolbász szagának keveredése hoz létre. A sok-sok természegyógyász szolgáltatást, kis üzletet - olyan hangszerüzletet, ahol még dorombot is lehet venni -, utcazenészekkel, kirakodóvásárral. Valahogy ilyennek képzelem a középkori vásári hangulatot - persze a keleti budhista cuccok nélkül. A fejünk felett, egy teraszon egy hölgy lanton játszik és énekel, két sarokkal arréb egy együttes Woodstock stílusban (ruházatban, megjelenésben, zenében) játszik. Közben verőfényesen süt a nap...
Nagyon el is fáradtunk, így a következő programpontot inkább kihagytuk. Pedig az is szórakoztatónak ígérkezett: egy üzletben lehetett kerámiákat festeni, és aki kedvet érzett hozzá az az agyagozát is kipróbálhatta (volna). Majd legközelebb, akkor talán nem másszuk meg a várhoz vezető utat kétszer is...
Még néhány érdekesség a városból:
1. A parkoló mellett, ahol hagytuk az autót, ez a tábla tárult elénk:


Vagyis: alkoholmentes övezet. Ezen a területen az alkohol fogyasztása tilos, aki ezt megszegi, 500 font büntetést kap (ez kb. 180 ezer forint). Ezek nem viccelnek!

2. Ilyet azért még nem láttam, ez is tükrözi a város egyediségét:



"Totnes történelmi városa, testvérvárosa Narnia" :D

Zsombor is essszméletlenül elfáradt a UV-zásban, így hamar be is fejeztük a szombati napot egy nagy alvással.

Vasárnap - másnál pihenőnap, de mi miért lennénk mások?
Szóval kezdődött a nap hajnali kenyérsütéssel, folytatódott almássüti sütéssel, majd fish'n chips sütéssel, majd zárult házi pizza sütéssel. És ha ez még nem lenne elég, mellé jött még négy gyerek, másfél felnőtt, totális számítógép, wii és tablet őrülettel.  Mindezt félhomályban, mert előkerültek a sötétben világító rudak - kék és piros - így sötétséget "kellett" teremteni, hogy élvezhessük a fényhatásokat. Néha átestünk egymáson, néhány pizza darab a földön landolt, de mindenki jól érezte magát.
Aztán jött a takarítás - éjszaka... Mindegyikünk fáradtabban indult neki ennek a hétnek, mint a sokéves átlag, de senki sem bánta...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése