Ez volt ma az elhatározásom. Ma este van az az este, hogy fáj a fejem, nyűgös vagyok, fáradt vagyok, kicsi vagyok, és amúgy sem jó semmi.
Így elhatároztam, hogy a ma esti fürdést a gyerkőcök részéről kihagyom. Majd holnap reggel bepótoljuk. Gondoltam, úgy is szakadó esőt mondanak holnapra is, így nem megyünk sehová, belefér a délelőttbe, egy pancsolás. Gondoltam én....
Bendegúz amúgy is, hogy átlépte az első X-et, és közeleik a kiskamaszkor felé, nem nagyon akar zuhanyozni. Mindig szó szerint be kell kergetni a fürdőszobába. Valahogy ma este ehhez sem volt kedvem. Így miután elvégeztük Zsomborral a WC-re szoktatós programot, felkiáltottam (és mutogattam Makaton jelekkel): "Ma nem fürdünk!" Zsombor felháborodottan rámkiáltott: "DE!" Mondom: "Nem!" Válasz: "DE!"... és ez így ment egy jó darabig, aztán Zsombor még megfejelte egy földre-ülök-és-visítok effekttel a cirkuszt. Ezt már nagyobbik fiam sem bírta, így halál nyugalommal szólt közbe: "Anya, nyugodta fürdesd csak meg Zsombort, mert ma én is nagyon szeretnék zuhanyozni, így legalább előmelegítitek a fürdőt!"
Na, ekkor fagytam le, és mondott csődöt az-amit-egyszer-kimondtam-ahhoz-tartom-magam elv. Jött viszont a "sok lúd disznót győz" esete, ahol is gyerekeim voltak a ludak, én pedig... ja, talált a disznó. Mire a lefagyásomnak vége lett, addigra Zsombor már amúgy is fejjel előre lógott befelé a kádba. Kérdés eldőlt. Zuhanyozunk.
No, ennyit a következetességről! Azért megérte, mert Zsomborom a legangyalibb mosolyával bújt hozzám az ágyában, Bendegúz pedig már itt tobzódik, hogy nézzünk együtt valamilyen filmet. Ezért most gyorsan be is fejezem az írást, és megyek filmet nézni. Pá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése