Kirándulás Bristolba

Tegnap a hőség ellenére nem a tengerparton kötöttünk ki, hanem elindultunk Bristolba. Eddig még csak a repteret meg az Ikeát láttuk ebből a városból, így ideje volt egy kicsit jobban körülnézni.
Először a belváros közelébe volt egy találkozónk, innen mentünk volna a belvárosba, ami egyáltalán nem volt messze, de én akkor is a GPS-szel akartam tájékozódni. Persze az eszköz közölte, hogy ahová én szeretnék menni, az autóval nem megközelíthető. Így beadtam a Queen térhez legközelebb eső utca nevét, a King streetet. Folyamatosan arra akart vinni az gépezet, amerre nem lehetett behajtani, nem volt utca, stb. Így a tíz perc autózásból lett fél óra, de így sem a belvárosba jutottunk, hanem a Bristol szélén levő függőhídhoz. Nagyon jó! Úgy is meg akartuk nézni, de így most csak arra jutott idő, hogy az autóból vessünk rá egy pillantást. Valahogy így nézett ki:

Ez nem az én fényképem, ezt a netről vadásztam, de valami hasonló látvány tárult elénk.

A félórás kóválygás után elgem lett a GPS-ből, így simán követtem a "city centre" feliratú táblákat, és mit ad Isten, kapásból leparkoltunk a Queen téren (ami ugye az eszköz szerint autóval nem megközelíthető). No, sebaj, innen már simán ment az út tovább gyalog.

Mivel nagyobbik gyerkőcömmel most olvassuk a Kincses szigetet, és nagyon kiváncsiak voltunk már egy hasonló korabeli hajóra, így az első megállónk a Matthew nevű hajó volt. Ez egy 1497-es hajó kor- és mérethű másolata. Ezzel fedezte fel John Gabot 1497-ben Kanadát. Az először megpillantott földdarabot el is nevezte rögtön New-found-land-nak (újonnan talált földnek). A hajó méretét tekintve, hát igen bátrak voltak az akkori hajósok, ez ugyanis egy pici - óceán átszeléséhez képes főleg - 3 árbócos hajó. Íme:

A fedélzetre fel is lehetett menni körülnézni. A következőket találtuk:

• hajó harang:

•  homokórában pergő homok szemek:

•  rumos hordó:

•  ágyú (ez is kicsi):

 

 Ez már nem a fedélzet, ez már a part, és John Gabot szobra (Bendegúzzal kiegészítve):

A parton továbbhaladva további hajókülönlegességre találtunk. Ez a hajó az Irene, érdekességei pedig a következők:

• 1904-07 között építették
• leégett, elsüllyedt, de mégis ittvan
• szerepelt a Karib tenger kalózaiban

Ennek a fedélzetére nem lehetett felmenni, csak a partról láttuk:

Persze láttunk még sok más hajót is, de azok "csak" korunkbeli, semmi különös - csak hajók voltak. A modern úszó kikötő kicsit furcsának tűnt a réges-régi hajók után:

Mivel a kikötőben már nagyon meleg volt, ezért kitaláltam, hogy következő uticélunk legyen a katedrális. Köztudottan a régi templomokban mindig jó idő van, illetve nyáron jó hűvös van. Bár Bendegúz szívesen az egész hátralevő időt a parton töltötte volna, de Zsombornak is nagyon melege volt (meg nekem is), így leszavaztuk, és elindultunk a katedrális felé. A térkép szerint az útunk egy sima téren keresztül vezetett, aminek a neve Millenium Square volt. Ám amikor a térre érkeztünk gyerekeim számára egy igazi paradicsom tárult fel egy hatalmas - a fél teret elfoglaló - szökőkút formájában. Nem maga a szökőkút volt a csoda, hanem az, hogy a kút gyakorlatilag strandként működött. Egy csomó gyerek pancsolt a kút különböző részeiben, medencéiben. Nekünk sem kellett több, igaz fürdőrucink nem volt, de volt csereruha, meg hatalmas hőség, így hamar megszáradtunk.

A pancsolást kezdtük a "vízesésnél":

folytattuk a spriccelősnél (ha bőrig áztál, utánna már nem lehetsz vizesebb):

landoltunk a tér túloldalán levő "folyamnál":

Szóval strandoltunk, pancsoltunk, lehültünk. A téren a szökőkúton kívül volt még egy cucc, amiről nekem a Sphere (A gömb) című film jutott eszembe. Ha valaki nem látta volna, íme egy kép a filmből - nekem ez ugrott be:



Mi pedig ezt láttunk:

Később aztán eljutottunk a katedrálisba, amit leginkább csak belülről tudtunk megcsodálni, mert kívülről az elejét, így a főbejáratot is eltakarta egy hatalmas légkondícionált sátor, amire a bristoli egyetem logója volt festve. Így is szép volt:

 kő Biblia:

Ez a katedrális oldala:

Ezek után nem maradt más, mint visszamenni az autóhoz. A téren találtuk ezt a régiséget, Bendegúznak persze meg kellett örökítenie:

Zsombor pedig nagyon megszomjazott, így a legjobb helyet választotta ki magának az ivásra - a kocsi csomagtartóját:

A hazafelé úton elénk ugrott egy Toys'R'us játék áruház. Mikor elárultam, hogy ez a hatalmas üzlet egy darab játékbolt, persze nem lehetett elmenni mellette. Minden volt ott, mi szem-szájnak ingere. Bendegúz pl. kinézett magának egy elektromos dzsipet, amibe még ő is belefért. Lehetett vezetni, volt benne rádió meg MP3 lejátszó, meg csili, meg vili. Mindez potom 550 fontért. Én jót nevettem, mert az itt vásárolt első IGAZI autónk, egy Mazda szintén 550 fontba került. Nem vettük meg. Vajon miért???

Jó későn értünk haza, így egy gyors vacsora, fürdés után mindenki kidőlt a sorból :)