Hozzászokás

Lassan hozzászokunk az itteni időjáráshoz. Hetek óta az idő abszolút tavaszi: pár perc napsütés, pár perc eső, pár perc szél. Ezt tarkítja néha jégeső is. Ezért már hetek óta jóformán ki sem mozdultunk otthonról, csak ha nagyon muszály volt. Most azonban már nem bírtuk tovább a bezártságot, így vettünk egy nagy levegőt, meg esőkabátot, és vízhatlan nadrágot, és elindultunk. Persze, ha már megyünk, akkor nem a szomszédos játszótérre, hanem "carboot sale"-re. Szabad magyar fordításban: csomagtartó kiárusítás. Itt nem az autók csomagtartóját adják el, hanem a belepakolt, otthon már feleslegessé vált cuccokat: Lehet itt találni mindent: szekrénytől, az antik puskákig, játéktól kezdve a motorig, mindent. Bendegúzom nagyon élvezi, mindent megtapogat, kérdez, alkudozik, igazán elemében van. Igaz most is úgy volt, hogy hol esett,és akkor hideg volt, hol meg sütött a nap, akkor meg meleg volt, de ez csak engem zavart. A kölkök teljesen jól elvoltak: Zsombor még a melegben is beöltözve, mint Szibériában, Bendegúz pedig még esőben is csak egy szál kapucnis pulcsiban. Egy idő után azért én is meguntam az ötpercenkénti öltözést, vetkőzést, így maradtam mindig ugyanabban a szerkóban. Mit nekünk egy kis eső? Bár venni nem vettünk semmit - illetve csak egy darab kövirózsát, merthogy növények is vannak -, de gyerekeim nagyon élvezték, ugyanis idén még nem voltunk ilyen kirakodóvásáron.
Délután pedig lementünk a tengerpartra. Egész jó volt, bár oda már téli öltözetben mentünk - ugyanis ott mindig fúj a szél. És képzeljétek, majdnem egy órát tudtunk ott játszani, és közben csak néha csöpögött az eső. Igazi élmény volt! Akkor is azért indultunk haza, mert a szomszéd kislány nyakig vizes lett. Igaz, hogy rögtön az elején összevizezte magát, de az anyukáját ez nem zavarta. Fújt a jeges szél, a négyéves kislány meg csupa vizesen. Hát hiába, ridegen kell tartani a gyerekeket. Különben ez jellemző az angol öltözködésre. Ha tíz fok fölött van a hőmérséklet, akkor már elég az egy szál rövidujjas póló. És nemcsak a felnőttek öltöznek így, az egészen pici babákat is alig öltöztetik fel tíz fok fölött. Valamelyik nap is egy anyuka vállán hozta az iskolához a pici babát, de még zokni sem volt rajta - már mint a kisbabán, nem az anyukán.
Hát hiába, azért teljesen még nem alkalmazkodtunk az itteni viszonyokhoz. Ahogy magamat, és a hideg-nem-tűrésemet ismerem, én öltözködésben nem is fogok egyhamar átállni az angol viszonyokra :)

Evés terápia 2.

Pénteken volt nálunk a logopédus, aki az evés fejlesztésére specializálódott. Eddig csak az iskolában találkoztunk, ott nézte meg, hogy Zsombor hogyan eszik, hogy én, majd a gondozók hogyan etetjünk. Arra adott tanácsokat, hogy főleg az iskolában milyen módon etessék a kölköt, valamint néhány általános tanácsot adott arra, hogy otthon mire figyeljek.

A mostani látogatás viszont kifejezetten az otthoni evés-etetés fejlesztésére irányult. Ebédidőben meglátogatott minket, megnézte az evés-etetés folyamatát, és közben adott tanácsokat, probáltunk ki új módszereket. Persze, azért nem volt teljesen olyan a szitu, mint amikor csak mi vagyunk jelen az evésnél, mert a kis büdös produkálta magát. Soha nem szokta a kanálról szürcsölni a kaját a szájába, de most persze olyan hangosan tette, hogy visszhangzott a lakás. Vagy pl. csak evés vége felé szokta megfogni a kanalat, amikor már elmúlt az első nagy éhség, és van türelme arra koncentrálni, hogy ő maga próbálja meg berakni a falatot a szájába. Most persze már a legelső falatnál megragadja a kanalat, hogy megmutassa, milyen ügyes is ő. De amikor  a drága a fejébe vesz valamit (most pl. hogy a szájába rakja a kanalat, de közben úgy gondolja, hogy a szája a füle helyén van, vagy a bal szeménél, illetve a feje tetején), akkor azt foggal körömmel véghez akarja vinni. Az izomtónus probléma miatt, ha Zsomborom megfeszíti az izmait, akkor én két kézzel sem bírom "legyűrni". Így volt ez most is. Cat - a logopédus - egy darabig figyelte a küzdelmet, mosolygott, hogy már minden és mindenki tetőtől talpig spenótos, majd megkérdezte, hogy ő is kipróbálhatja-e. Nagy örömmel adtam át a kanalat, és megkönnyebbülve láttam, hogy a szakember is ugyanúgy küzd, ahogy én. Majd megállapította, hogy Zsomborom nagyon erős, és olyan kompromisszumos megoldás született, hogy nem egész etetés alatt hagyjuk Zsombort önállósodni, csak az utolsó 5-6 falatnál. És egy sor "apró" trükköt is mondott. Ezeket leírom, hátha másnak is segít:

1. Szemből etessem Zsombort, ne oldalról. Így könnyebben tud nyelni, mert nem kell oldalra fordítnia a fejét. Jobb a testhelyzete, előre tud dőlni a tálca irányába.
2. Minden falat után várjak, amíg Zsombor levegőt vesz, nyel és újra levegőt vesz. Mindezt általában kétszer végezze el két kanálnyi étel között, mivel hiába kicsi kanállal eszik, annyira keveset tud egyszerre lenyelni, hogy a kiskanálnyi kaját két "kortyra" nyeli le.
3. Most már ne mixeljem össze az ételt, hanem külön pépesítsem a húst, a krumplit, és az egyebeket. (no, ehhez szerezhetek be egy új mixert, mert a mostani olyan nagy, hogy ha 1-2 szelet húst próbálnék meg vele ledarálni, akkor az első pördület után az összes felkenődne a mixer oldalára, aztán már csak üresen pörögne a kés... így jár, aki kicsi konyhába nagy mixert vesz :))
4. A kanalat Zsombor szájának az oldalsó részére kell helyezni (magyarul a pofazacskójába), így "kényszerítve" rá, hogy a nyelvével juttasa a szája közepére, majd a hátuljára a kaját.
5. Olyan felnőttnek etesse, aki járatos az etetési technikában és a non-verbális kommunikációban (értsd a Makatonban). Ezek szerint még én sem etethetem, mert még nincs meg a jártassági szintem a Makatonban... :)
6. Mondjam meg Zsombornak, hogy mi az étel, amit eszik. Bátorítani kell, hogy megnézze és megszagolja a kaját evés előtt.
7. Evés után ajánlott adni neki "rágcsálnivalót", ami a szájban szétmállik, pl. puffasztott kukorica (itt: Wotsits), vastagabb chipszet (Skips), egyéb puffasztott cuccot (Quavers)
8. Ivásnál 3-4 korty után én billetsem le a csőrös poharat (bár Zsombor egyedül iszik), mert túl sok folyadékot enged a szájába, könnyen félrenyel, és a gyakran a tüdejébe kerülő étel/ital maradékok gyulladást okozhatnak.

Szép kis feladatsor! Van mit gyakorolnunk, és nem lehet lazsálni, mert egy hónapon belül "ellenőrzés" lesz. Újra jön a logopédus, és újabb feladatok várnak ránk...

Ünnep

Ma ünnep van :) Ma van Zsomborom 8. szülinapja! Így ezt most neki játsszuk le:

Boldog szülinapot kisfiam! :D

Adtunk a kultúrának!

Már kétszer is! Nemrégiben nyílt Exeterben egy új múzeum, a Royal Albert Memorial Museum (RAMM), ide mentünk el szerdán (április 11). Amikor megláttam az épületet, és azt a tényt, hogy sok-sok lépcső vezet a bejárathoz, már rögtön feléledt bennem a régi reflex, hogy visszaforduljunk. De azért győzött a kíváncsiság, így odamentünk. És a lépcsősor mellett - természetesen - ott figyelt egy lift, ami direkt mozgássérülteknek lett kialakítva: kapaszkodóval, alacsonyan elhelyezett nyomógombokkal, a hangszóróból halladszódó tájékoztatóval. A bejárthoz érkező részen, a lift mellé oda volt készítve egy kerekesszék, így azzal is lehetett volna közlekedni az épületen belül. Mivel mi vittünk a sajátot, plusz mert ez a szék felnőtt méretű volt, ezért nem éltünk a kölcsönzési (ingyenes) lehetőséggel. Kicsit tartottam ettől a múzeumosditól, hiszen ilyen névvel, plusz felidézve az otthoni múzeumokat, úgy gondoltam, hogy itt is majd kissé karótnyelten kell végigvonulni a termeken, ahol hangoskodásról szó sem lehet, mert elszáll az áhítat. De szerencsémre ebben is csalódtam (pozitívan), Minden teremben volt legalább egy rész, ami kifejezetten a gyerekeket célozta meg. Ezeken a részeken minden tárgyat meg lehetett érinteni, sőt feliratok bíztatták az érdeklődőket, hogy "touch me". Madártollakat lehetett kivetítős mikroszkóppal nézegetni (nagyon szépek voltak, néhány ilyen képet szobadísznek is el tudnék képzelni). Marimbát ki lehetett próbálni, római és görög harci sisakokat felpróbálni, posztó köpönyeget felvenni, kövületeket meg lehetett tapogatni. Volt vetítés is, ahol a földtörténeti korokban lejátszódó változásokat követhettük nyomon. Ez megszokott. De a térképen - ami mutatta, hogyan vándoroltak a földrészek az idők során - piros pöttyel volt jelölve Exeter aktuális helye. Renttentő érdekes volt látni, hogy sokkal többet vándorolt a "város", mint azt a földrészek vándorlásából gondoltam volna.
Volt még interaktív touch screenes rajzfilmes ismerett-terjesztés, és még mi szem szájnak ingere...Szóval mindkét gyerkőc nagyon élvezte. Hozzátartozik, hogy Zsombor még nem is volt múzeumban, vagyis picike korában elkísért engem egyszer-kétszer Szentendrén, de mióta iskolás, azóta ez volt az első múzeum-látogatása. Nagyon tetszett neki, mindent megtapogatott, megvizsgált, meghallgatott... Így nagyon el is fáradt, nem tudtunk mindent megnézni első nekifutásra.
Így szombaton ismét elautókáztunk a RAMM-ba, és megnéztük a kimaradt részeket, illetve azokhoz visszamentünk, amik nagyon tetszettek (marimba, római/görög sisakok, rovar vizsgáló rész, madártoll nézegetés, kitömött elefánt, zsiráf, stb.) Természetesen megvan az áhítatos rész is - festmények, szobrok -, de itt is vannak a gyerekek érdeklődésének megfelelő részek. Plusz a recepciónál elvehetünk egy "beebag" nevezetű méhecske formájú kerekes bőröndöt, amikbe különböző kísérletezési eszközök vannak, különböző korú és érdeklődésű gyerekeknek (színek és formák, számok és alakok, ellentétek és kísérletek, stb.) Ezekből is magunkhoz vettünk egyet, és így nagyítóval, prizmával is megnéztük a kiállított tárgyakat, Zsomborom a tükörben a különböző fényvisszaverődéseket (és magát) csodálta, sőt egy rövid ideig még a méhecske jelmezt is elviselte magán. Íme néhány fénykép (ezeket suttyomban készítettem, mert nem szabad fényképezni :)