Living Coast

No, ezt nem tettem közzé akkor, amikor elkészült, ez eredetileg április közepén történt velünk. Most bepótolom, és élesítem a bejegyzést....

Sok minden kimaradt az elmúlt időszakban, amiről nem sikerült írnom, ilyen például, hogy Bendegúzt felvették a Teighnouth-i középiskolába, hogy mindenkinek a családból megünnepeltük a születésnapját, hogy haza látogattunk Magyarországra, és még sorolhatnám.
Miután két hete szombat éjszaka haza- (vagy vissza?)érkeztünk angliai otthonunkba, vasárnap csak pihentünk, hétfőn a kölköknek meg már kezdődött az iskola. Hétvégén viszont elmentünk kirándulni, és mivel már régóta szerettem volna megcsodálni a helyi pingvineket, ezért Torquay-ba mentünk, azon belül is a Living Coast nevű helyre.

Testközelből ismerkedtünk a Macaroni penguinnel, magyarul a bóbitás pingvin névvel illették, de személyszerint nekem a makaróni jobban tetszik:

Bendegúz kormoránt idomít. Jól elbeszélgettek, szárnyat tárogattak, stb.

Azok a pingvinek, akik nem járkálatk közöttünk, nem voltak ráccsal elválsztva, csak ilyen jelzőtábla figyelmeztetett minket, hogy tovább már nem követhetjük a kiszemelt madarat:

 Láttunk dél-amerikai fóka-hölgyeket:

Zsombor csodálta a fókákat - vagy inább a verőfény  csillogását a vizen.

A gyerkőcök megszelidítettek egy tengeri tehenet (igen jámbor jószág, szinte, mintha festették volna):

No, mi ez? Hát, igen.... én sem láttam még tengeri csillagot ilyen nézetből (alulról):

 Az elmaradhatatlan tengeri csikó - ha ellenszenves, akkor viziló...

Ilyen rákot már fogtunk is a rákász felszerelésünkkel:

 Ilyen sok látnivaló után megéheztünk, főleg Zsombor, akinek pontban délben kongat a gyomra az ebédhez. Majd sétáltunk a környéken, és ilyen szépségeket láttunk a kikötőben:

Átsétáltunk a felnyitható hídon, miután lezárták. Itt is véget ért a tél végre!

Exeter, Crealy Park

Itt még a februári "half-term"-ben voltunk - halfterm: itt az iskolában nem félévek, hanem harmad évek vannak, és közöttük van egy-egy hét szünet, ezeket nevezik halfterm-nek. Gyerkőceimmel, barátnőmmel és kislányával együtt vágtunk neki a Crealy Adventure Park felfedezésének. A profi bemutatót itt láthatjágok. Ez egy hatalmas kaland/játszó park kül- és beltéri szórakozási lehetőségekkel. Néhányat az általunk felfedezettek közül bemutatok, bár nem sikerült mindenhová eljutnunk, az egy nap kevés volt hozzá, és persze a vizes alkalmatosságok zárva voltak, de így is ott töltöttük az egész napot.

Mivel délelőtt még elég hűvös volt, ezért a beltéri résszel kezdtük Itt volt szivacslabda-ágyú:

 szoft mászófal:

 Körhinta (Honey swing) - Zsomborom most tudott először körhintára ülni, mert olyan ülések voltak, ahová mellé be tudtam ülni, becsatolni őt is, és magamat is, és tudtam rá figyelni (meg gyorsan egy fényképet is készíteni):

Meteorite ride: hipergyors lift szaladgál föl és alá, meg félútig. Bendegúz arca mindent elárul.

 Lég hoki Elinával:

Beltéri volt még az istálló: pónikkal, tengeri malacokkal, nyulakkal, kecskékkel, stb. Zsombor pónilovagolt is, arról nincs kép, mert én kísértem/tartottam, emellett még figyeltem, hogy közben ne lépjek bele a lócitromba, amivel elég rendesen terítve volt a lovagló aréna. Zsombor folyamatosan simogatni, etetni akarta a pónikat:

Persze volt soft-play area is, nem csak kicsiknek. Ugyanis voltak jó magas eszméletlen gyorsulásra lehetőséget adó csúszdák. Lásd videot lejjebb...

A Thrill ride-ok egyike:

Kültéren nagyon kevés területet jártunk be az idő rövidsége miatt. Amint a képeken is láthatjátok az idő gyönyörű napos volt, 15 fok körüli hőmérséklettel, ami - tekintettel a februárra - nagyon melegnek mondható. De majd legközelebb többet megyünk a szabadtéri részre, hogy mindent bejárjunk. A képen a Maximus hullámvasút van, a mozdony mögötti első kocsiban pedig Bendegúz:

Majd felültünk a Flying Dutchman Ship-re, ami egy óriási hajóhinta, ami függőleges helyzetig lendül fel. Mivel közvetlenül ebéd után ültünk fel rá, már az is nagy dolognak számított, hogy az előttünk/alattunk levőknek nem mutattuk meg az ebédünk félig emésztett formáját. Erről nincs kép, mert kapaszkodtam ezerrel, küzdöttem az életemért...

Majd következett a motoros vitorláshajó vezetés. Mármint a  makett irányítása hajókormánnyal:

Következett a Perate's Revenge megmászása, csúszdán lecsúszás. Ez lényegében egy megamászóka kilátóval:, és csontvázakkal:

Majdnem sikerült elrabolni a kalózok kincsét is:

Ennek örömére felültünk a Viktória-korabeli körhintára. Mind a két gyerek a hagyományos fel-le mozgó lovat ülte meg. Ennyi elég is volt, jól elfárdtunk, Zsombor már bóbiskolt a kerekesszékében. Viszont rengeteg dolog kimaradt még, ilyen volt pl. a Show Dome, Vortex mega csúszda, a traktor vezetés, a Buddy Bear's Kingdom, a Crealy Grand Prix - gokartokkal, a Woodland Challenge - erdei kötélpálya, akadálypálya, a Wilderness - itt szarvasokat, emukat lehet látni, simogatni, a Dragonfly tó, és még sorolhatnám. Azt hiszem, ha egy hétre beköltöznénk, akkor talán lehetőségünk lenne mindent kipróbálni. De jövünk még erre!

Iskolai kirándulás 1.

Az angliai iskolákban nincs minden évben iskolai kirándulás - mármint az a többnapos, ott alvós, zokni-nem-cserélős kirándulás. Tanulmányi kirándulások vannak, de az más tészta.
Idén viszont a végzős osztályok - értsd 6. osztályosok - residential trip-re utaznak. Ez egy 5 napos ereszd el a hajam kirándulás lesz. A két 6 osztály elutazik Cornwallba, Widemouth Bay-be. Ez azért is jó, mert nyári táborok nem igazán vannak errefelé. Vannak napközis táborok a dolgozó szülők gyerekeinek, vannak persze bentlakásos táborok is, de az gyakorlatilag a megfizethetetlen kategória, így egyszerű kétkezi dolgozók gyerekei nem nagyon jutnak el ezekbe a táborokba. Ez a kirándulás is egy vagyon - csak az arányok kedvéért: 180 font - de ez még mindig nagyon baráti ár. Főleg, hogy ebbe bennefoglaltatik nemcsak a szállás és a kaja, hanem a programok is. Itt nem kulturális programokat szerveznek - arra ott vannak a tanulmányi kirándulások -, hanem olyan dolgokat, amiket a szülőkkel nem biztos, hogy megcsinálnak a gyerekek. Ilyen pl. a sziklamászás, szörfözés, bodyboard-ozás, kajakozás, kenuzás, stb. 8 db félnapos program. Ez még kiegészítve tábortűzzel, éjszakai tengerparti túrával, discoval. 
Gyerekeink hazahoztak egy szép levelet, amiben 2 oldalon keresztül sorolják, hogy milyen felszerelést, milyen cuccokat kell beszereznünk, hogy gyermekünk megfelelően el legyen látva a szükséges dolgokkal. Ilyen például: túrabakancs, 2 pár edzőcipő, vízhatlan dzseki, nadrág, sok-sok póló, sok pulóver, sál, sapka, kesztyű, termosz, elemlámpa, stb. Mivel márciusban mennek, és mindegyik kültéri program, meg vízi program (brrrr), és ráadásul arra a hétre végig max. 5-6 fokokat ígér a meteorológia, szóval bundabugyi is kell min. 5 db.
Aztán jött az üzenet, hogy hétfőn este össznépi megbeszélés lesz (mármint volt múlt héten). Ez egy power point prezentációval kezdődött, ahol a felelős tanár bemutatta a helyszínt, elmondta, mire számíthatunk, bemutatta a többi kísérőtanárt, majd mindenki megrökönyödésére közölte, hogy a gyerekek nem vihetnek mobiltelefont. Ha gond van, úgyis értesítik a szülőket, egyébként meg nem kell zaklatni a gyerkőcöket, higgye el mindenki, hogy jól fogják magukat érezni. A gyerekek legnagyobb felháborodására azt is közölte, hogy nem lehet vinni az útra PSP-t, mp3 lejátszót, tabletet, és semmilyen elektromos kütyüt, mert úgy sem tölthetik fel őket a szálláson. Az egyetlen, amit vihetnek az a fényképezőgép, de abból is nagyon ajánlott az egyszerhasználatos, papírfényképező.
Nagyon szigorú előírások vannak a gyógyszerekkel kapcsolatban, ezeket is ismertették. Minden gyógyszernek felbontatlan, original csomagolásban kell lennie, és minden gyógyszert (még az inhalátorokat is) oda kell adni az arra kijelölt tanárnak. Még egy szem fájdalomcsillapító sem lehet a gyerekeknél.
Szóval most kezdődik a dolgok beszerzése, és a bankszámlám kitakarítása...
Íme a program:

Day	Morning	Afternoon	Evening
Monday	Arrival, Site Tour Introduction	Bodyboarding	Fire Drill Coastal Walk
Tuesday	Coastal Traverse	Canadian Canoeing	Superteams
Wednesday	Team Building Challenges	Orienteering	Beach Games
Thursday	Climbing	Archery	BBQ Presentation Night Cliff-top Fire
Friday	Abseiling	Review & Depart

És az időbeosztás:

08:30    Breakfast
09:30    Morning activity session
12:30    Lunch
13:30    Afternoon activity session
16:30    Return to centre
17:30    Evening Meal
19:00    Evening activity session
21:15    Overview of following day
21:30    In rooms (flexible to be agreed prior to arrival)
22:00    Lights out (flexible to be agreed prior to arrival)

Azt hiszem Bendegúz hulla fáradtan érkezik majd haza. Pont a születésnapja előtti napon. Nagy szülinapi party nem lesz, azt már most látom.

Tell me a tale - Mondj egy mesét!

Még decemberben járt egy társulat Zsombor iskolájában, a Tell me a tale. Ők történeteket adnak elő multy-sensory módban. A most előadott darabuk a Tunnels - Alagutak címet viseli. Az ismeretőben az szerepel, hogy tiniknek szól a darab, és Zsomborom még csak most tavasszal lesz 9, azért ő is megnézhette a darabot (a kis protekciós :)) Az előadásról fényképek is készültek, és már előre kellett nyilatkozni, hogy felhasználhatja-e a társulat a készült fényképeket. Én éppen aznap voltam a suliban önkéntes munkát végezni, és meg is feledkeztem az előadásról. Amikor végeztem a munkámmal, indultam haza, amikor az egyik tanár asszisztens elkapott, hogy hadd mutasson be valakiknek.
Odavitt a társaulathoz, akik már éppen pakoltak, és bemutatott nekik - ez a hölgy Zsombor mamája. Áll lees.. Honnan ismerik ennyire Zsomboromat???? Mint kiderült az én drágám élvezte a legjobban az előadást, és az előadók annyira a szívükbe zárták, hogy bár az angoloknak szinte lehetetlenség kimondani Zsombor nevét, ők azért megtanulták. Ennyi jár a leglelkesebb rajongójuknak :))) Én pironkodva megköszöntem, hogy ilyen élményt adtak a gyerkőcömnek, majd hagytam őket pakolni.
Később ezek a fényképek jöttek szembe az előadásról:

A lámpák mindig is nagy kedvencek voltak

Imádja a gitározást (nézni is, hallgatni is, játszani is)

Teignmouth

A tél ennyi volt - vagyis az az egy egész reggel, amiről az előző bejegyzésem szólt. Most már újra tavasz van, a nárciszok már bimbóznak, az eső esik... Szerencsére hétvégén nem esett. Mégsem tudtuk az egész hétvégét a szabadban tölteni, mert más dolgunk volt.

Panaszkodtam az ingatlanügynökségnél, hogy nagyon penészes a lakás udvar felőli fala. A háziúr küldött is egy szakembert, aki megállapította, hogy kondenzáció. Ezek után kaptam egy fénymásolt tájékoztatót, hogy 

1. szellőztessek többet

2. fürödjünk és főzzünk kevesebbet

3. ne szárítsam a radiátoron a ruhákat...

és més jónéhány hasonló "hasznos" tanácsot. A szakember javasolt egy szert, amivel fújjam be a falakat, és akkor a gombaspórák elhalnak, mert azok a veszélyesek. Szerintem a nedves fal sem jó, de annyiban hagytam - egyelőre. Ugyanis pénteken kipakoltam Bendegúz gardróbjából mindent, hogy lekezeljem a falat, no meg a szekrényt is. Erre látom ám, hogy a néhány hónapja vásárolt Ikeás gardróbnak a lába szétrohadt. Jó kis kondenzáció!!! Így néz ki a pár hónapos szekrény láb:

 No, panasz majd megy, de addig is a szombati napunk ráment, hogy szerszámok, alapanyag és lelkesedés nélkül megoldjuk a szekrényláb-helyettesítésének kérdését. 

Viszont vasárnapra már semmi barkácsdolgunk nem akadt, az idő még mindig szép, így nyakunkba vettük a környéket, és jól szétnéztünk. Átmentünk a szomszéd faluba is - a nagy nézegetés okát leírom, ha esetleg összejön, amiért nézegettünk -, és ha már ott voltunk, elmentünk az ottani játszótérre. Ez sokkal nagyobb és modernebb, mint ami nálunk található. Néhány pillanatkép a játszótérről:

 Nem túl jó felvétel, de látható Zsomborom teljes menetfelszerelésben: fejvédő sisak, handling harness - körülírva: önálló járást segíti, a derekára van csatolva egy masszív öv, rajta kapaszkodók (ezekbe én kapaszkodom, nem a gyerkőc), így tud sétálni anélkül, hogy állandóan a kezét fognám, viszont nem esik el, mert tartom. Rajta van még a vadi új szemüveg is, ez sem látszik most.

 Bendegúz az izén, akarom mondani az egyik mászókán - vagy min.???

Bendegúz a toronyban. Nem az a nagy szám, mert ő már sok-sok éve teljesíti ezt a terepet. Amin elnyúlt a képem, hogy Bendegúz lábánál látható egy 2 év körüli kiskölök. Na, ő teljesen egyedül küzdötte fel magát oda. Apuka csak mellőlem biztatta, hogy haladjon tovább, és érintse meg a rúd tetejét. Hát, én berosáltam, az az apró kiskölök szinte kapaszkodás nélkül mászott fel és le, közben nem nagyon nézte a mászókát, mert apukával beszélgetett. Én már lelki szemeimmel láttam, hogyan zúg le a kicsi a gumiörleményre... De nem! Pókember ivadék....

Jól összefagytunk, mert bár sütött a nap, és tíz fok körül volt a hőmérséklet (pluszban), azért jó szokása szerint fújt a szél. És mivel ez a játszótér pár méterre van a tengerparttól, ezért elég cúgos. Bendegúz már teljesen angol lett. Mint látjátok egyszál pulcsiban van - a mi télikabátunkkal ellentétben -, ráadásul fagyit is akart venni. Igen, nem csalás, nem ámítás! A játszótér melletti büfékocsiban már lehetett jégkrémet, fagyit, és egyéb hűsítő dolgokat kapni. No, de azért ennyire nem vagyunk még angolok, nem vettünk fagyit. A gondolatra is megfagytam...

Hózik-zik-zik

A minap megosztottam egy képet, amin a nárciszaim már szépen növekednek, van egy másik kép, amin az eper virágzik, tehát itt már tavasz van. Illetve csak volt, mert ma reggel teljesen váratlanul - na jó, annyira nem váratlanul, hiszen az Egyesült Királyság egész területén napok óta havazik - arra ébredtünk, hogy esik a hó. A virágok ma így néztek ki:

Bendegúz fiam épp a napokban panaszkodott, hogy úgy szeretne egy kis havat! No, minden kívánsága így teljesüljön. Ébresztés után ilyen gyorsan kiugrani az ágyból már régen láttam. Gyorsan felöltözött, és ment ki az udvarra. Én is mentem utánna, és alattomban jól meghógolyóztam. Őt sem kellett biztatni, hogy visszalőjön, és így egy teljes tél kihagyás után újra tudtunk hógolyózni :)
Természetesen nem maradhatott el a hóemberépítés sem. A hó mennyiségére lehet következtetni a hóember nagyságából. Íme a mester és az alkotása:

Persze a hó már délelőtt elolvadt. Nekünk ennyi volt (egyelőre) a tél. De jól esett! :D

Csendes éj

Annak ellenére, hogy angliai életünkben igyekszünk alkalmazkodni a helyi szokásokhoz,  Karácsonyt nem sikerült az angol szokások szerint átalakítanom, mert Bendegúz ragaszkodott ahhoz, hogy 24-én este érkezzen Jézuska az ajándékokkal, mint Magyarországon, és ne 24-én éjfélkor, hogy csak 25-én reggel ébredés után találják meg az ajándékokat. Így beszéltünk a feljebbvalókkal, és tartottuk a magyar menetrendet.

Mivel napközben esett, meg még a karácsonyi menü utolsó simításait végeztem, ezért nem mentünk ki sétálni, játszótérre, stb. Ezt pótlandó elmentünk vacsora előtt sétálni, fára mászni, becsücsülni a helyi karácsonyfa alá. Valahogy így:

Természetesen nagyon sáros volt minden, mert a rengeteg eső és az áradás eláztatta a patak partják a talajt, márpedig a naaaagy karácsonfa ott állt. Így kissé sárosan, de felfrissülten vágtunk neki a Szentestének.

Képzeljétek! Amíg kint sétáltunk, addig járt nálunk a Jézuska, és meghozta az ajándékokat! Így a vacsora csúszott egy kicsit, és nekiláttunk csomagokat boncolgatni.

Egy rövid játék kipróbálás után jöhetett a vacsora. Szerencsémre, most egyik kölköt sem kellett sokáig győzködnöm, hogy hagyják abba a játékot, és üljenek asztalhoz, mivel angol szokás szerint délben csak szendvicset ettünk, így mindenki meglehetős éhes volt már. Mivel másnapra vendégeket vártunk, ezért magyaros karácsonyi menü volt: ecetes rántott hal, krumplisaláta, stefánia vagdalt, sült krumpli, mákos beigli valamint keksz tekercs. Másnap - amikor észt barátném és anyukája átjött - ezt még megfejeltük egy Christmas pickle nevezetű szósszal, amit sem én, sem barátném nem tudtuk, hogy micsoda, az összetevők jól hangzottak, és amikor megkérdeztük, hogy ezt hogyan illik fogyasztani, akkor megtudtuk, hogy hideg sülthöz illetve lágy sajtokhoz ajánlott enni. Tehát a teríték kibővült mindenféle puha sajttal és a Christmas pickellel. A családias, szolídabb teríték így nézett ki:

Mivel másnap is jól belakmároztunk, ezért össznépileg elmentünk egy holdfényes tengerparti sétára. Szokatlan módon a szél nem fújt, a tengeren egy kicsi hullám sem volt... egészen addig, amíg a kiépített sétány szélére nem álltunk csodálni a hold által a vízre vetített ezüsthidat... aztán már csak egy hatalmas hátraugrás mentett meg bennünket attól, hogy tetőtől talpig vizesek legyünk. Történt ugyanis, hogy a pici fodrozódást sem mutató tengeren egyszer csak a semmiből előttünk termett egy hatalmas hullám, ami a sétány kőfalának csapódott hatalmas lendülettel, és fröccsent nagyon magasra. Így, hogy megünnepeljük, hogy mindenki milyen jó ugró - legalábbis hátrafelé - mi felnőttek felhörpintettünk még egy pohár Jagermaistert. Mert ugye jó kifogás sosem rossz!