Kirándulás Bristolba

Tegnap a hőség ellenére nem a tengerparton kötöttünk ki, hanem elindultunk Bristolba. Eddig még csak a repteret meg az Ikeát láttuk ebből a városból, így ideje volt egy kicsit jobban körülnézni.
Először a belváros közelébe volt egy találkozónk, innen mentünk volna a belvárosba, ami egyáltalán nem volt messze, de én akkor is a GPS-szel akartam tájékozódni. Persze az eszköz közölte, hogy ahová én szeretnék menni, az autóval nem megközelíthető. Így beadtam a Queen térhez legközelebb eső utca nevét, a King streetet. Folyamatosan arra akart vinni az gépezet, amerre nem lehetett behajtani, nem volt utca, stb. Így a tíz perc autózásból lett fél óra, de így sem a belvárosba jutottunk, hanem a Bristol szélén levő függőhídhoz. Nagyon jó! Úgy is meg akartuk nézni, de így most csak arra jutott idő, hogy az autóból vessünk rá egy pillantást. Valahogy így nézett ki:

Ez nem az én fényképem, ezt a netről vadásztam, de valami hasonló látvány tárult elénk.

A félórás kóválygás után elgem lett a GPS-ből, így simán követtem a "city centre" feliratú táblákat, és mit ad Isten, kapásból leparkoltunk a Queen téren (ami ugye az eszköz szerint autóval nem megközelíthető). No, sebaj, innen már simán ment az út tovább gyalog.

Mivel nagyobbik gyerkőcömmel most olvassuk a Kincses szigetet, és nagyon kiváncsiak voltunk már egy hasonló korabeli hajóra, így az első megállónk a Matthew nevű hajó volt. Ez egy 1497-es hajó kor- és mérethű másolata. Ezzel fedezte fel John Gabot 1497-ben Kanadát. Az először megpillantott földdarabot el is nevezte rögtön New-found-land-nak (újonnan talált földnek). A hajó méretét tekintve, hát igen bátrak voltak az akkori hajósok, ez ugyanis egy pici - óceán átszeléséhez képes főleg - 3 árbócos hajó. Íme:

A fedélzetre fel is lehetett menni körülnézni. A következőket találtuk:

• hajó harang:

•  homokórában pergő homok szemek:

•  rumos hordó:

•  ágyú (ez is kicsi):

 

 Ez már nem a fedélzet, ez már a part, és John Gabot szobra (Bendegúzzal kiegészítve):

A parton továbbhaladva további hajókülönlegességre találtunk. Ez a hajó az Irene, érdekességei pedig a következők:

• 1904-07 között építették
• leégett, elsüllyedt, de mégis ittvan
• szerepelt a Karib tenger kalózaiban

Ennek a fedélzetére nem lehetett felmenni, csak a partról láttuk:

Persze láttunk még sok más hajót is, de azok "csak" korunkbeli, semmi különös - csak hajók voltak. A modern úszó kikötő kicsit furcsának tűnt a réges-régi hajók után:

Mivel a kikötőben már nagyon meleg volt, ezért kitaláltam, hogy következő uticélunk legyen a katedrális. Köztudottan a régi templomokban mindig jó idő van, illetve nyáron jó hűvös van. Bár Bendegúz szívesen az egész hátralevő időt a parton töltötte volna, de Zsombornak is nagyon melege volt (meg nekem is), így leszavaztuk, és elindultunk a katedrális felé. A térkép szerint az útunk egy sima téren keresztül vezetett, aminek a neve Millenium Square volt. Ám amikor a térre érkeztünk gyerekeim számára egy igazi paradicsom tárult fel egy hatalmas - a fél teret elfoglaló - szökőkút formájában. Nem maga a szökőkút volt a csoda, hanem az, hogy a kút gyakorlatilag strandként működött. Egy csomó gyerek pancsolt a kút különböző részeiben, medencéiben. Nekünk sem kellett több, igaz fürdőrucink nem volt, de volt csereruha, meg hatalmas hőség, így hamar megszáradtunk.

A pancsolást kezdtük a "vízesésnél":

folytattuk a spriccelősnél (ha bőrig áztál, utánna már nem lehetsz vizesebb):

landoltunk a tér túloldalán levő "folyamnál":

Szóval strandoltunk, pancsoltunk, lehültünk. A téren a szökőkúton kívül volt még egy cucc, amiről nekem a Sphere (A gömb) című film jutott eszembe. Ha valaki nem látta volna, íme egy kép a filmből - nekem ez ugrott be:



Mi pedig ezt láttunk:

Később aztán eljutottunk a katedrálisba, amit leginkább csak belülről tudtunk megcsodálni, mert kívülről az elejét, így a főbejáratot is eltakarta egy hatalmas légkondícionált sátor, amire a bristoli egyetem logója volt festve. Így is szép volt:

 kő Biblia:

Ez a katedrális oldala:

Ezek után nem maradt más, mint visszamenni az autóhoz. A téren találtuk ezt a régiséget, Bendegúznak persze meg kellett örökítenie:

Zsombor pedig nagyon megszomjazott, így a legjobb helyet választotta ki magának az ivásra - a kocsi csomagtartóját:

A hazafelé úton elénk ugrott egy Toys'R'us játék áruház. Mikor elárultam, hogy ez a hatalmas üzlet egy darab játékbolt, persze nem lehetett elmenni mellette. Minden volt ott, mi szem-szájnak ingere. Bendegúz pl. kinézett magának egy elektromos dzsipet, amibe még ő is belefért. Lehetett vezetni, volt benne rádió meg MP3 lejátszó, meg csili, meg vili. Mindez potom 550 fontért. Én jót nevettem, mert az itt vásárolt első IGAZI autónk, egy Mazda szintén 550 fontba került. Nem vettük meg. Vajon miért???

Jó későn értünk haza, így egy gyors vacsora, fürdés után mindenki kidőlt a sorból :)

Torqay museum

Ezen a hétvégén is sikerült múzeumba mennünk. Most nem Exeterbe, hanem Torqay-ba. Azért pont oda, mert nagyobbik gyerkőcöm most éli a Star Wars korszakát, és hát Torqay-ban volt a sci-fi kiállítás, aminek legnagyobb része a Star Wars szereplői voltak. Így ezt nem lehetett kihagyni. Így találkoztunk egy fekete Storm Trooperrel.

Zsomborom természetesen egyből szét akarta szedni (ez jobban meggyengítette a Birodalmat, mit Luke Skywalker gyenge kis próbálkozásai)
Fél órát el kellett tölteni az éppen aktuális kedvenc (Angliában mi más is lehetne), a Doctor Who (otthon azt hiszem a Ki vagy doki? címen fut) díszletei között. Találkoztunk egy Dalekkel, és láttuk magát a Tardist is.

Ennél a résznél Zsombort jobban érdekelték a  sci-fi filmekből vetített részletek, a doki nem igazán kötötte le.

Majd Bendegúzt üldözőbe vette a Terminátor...

A sokadik nagy kedvencből, a Vissza a jövőből csak a légdeszka volt kiállítva, de az is nagy sikkantást váltott ki a nagyobbik fiamból. Aztán következett a Star Wars. Találkoztunk Jodával, aki bölcsességeket tanított Bennek.

Darth Vader kicsit megszorongatta a fiam nyakát az erő segítségével. De ne aggódjatok, nem lett semmi baja... sem Bendegúznak, sem Darth Vadernek :)
Ezek után egy Alien vett üldözőben minket:

Még sok más sci-fi szereplővel is találkoztunk. A teljesség igénye nélkül: Ötödik Elemből egy Mondoshawannal, Mátrixból Leoval, a Majmok bolygójából néhány majom rendőrrel, stb.
A sok izgalom után nyugodtabb vizekre (ill. termekbe) eveztünk. Itt a gyerkőcök testközelből megismerkedhettek egy valódi oroszlánbőrrel:

Annyi mindent láttunk, hogy átgondolni is nehéz, nem hogy leírni.... de azért megpróbálom. Persze olyan módon voltak a kiállítások, hogy nekem felnőttnek is sok újat mutatott, és érdekes volt, ugyanakkor a gyerekeket is lekötötte. Annyira izgalmasnak találták, hogy Bendegúz fiam rögtön másnap vissza akart menni. A belépő ugyanis úgy működik, hogy ha a normál árhoz tíz százalék támogatást is adunk, akkor egy évig ingyen bármikor bemehetünk a múzeumba. Nos, ezzel akart élni a gyerkőc már vasárnap. De vasárnap más dolgunk volt.
A múzeumban láttunk egy igazi múmiát is. Egy kisgyermek múmiáját. Ez az én perverzitásom, nagyon érdekelnek a múmiák.
Aztán láttunk még egy tipikus devoni 18. századi parasztházat. Itt felemelhettük a vízhordáshoz használatos vödröket a hozzátartozó vállfával együtt. Nem volt benne víz, de így is nagyon nehéz volt a két tömörfa vödör.

Láttunk, és kipróbálhattunk Dél-Amerikai hangszereket, láttunk onnan származó kitömött állatokat, foghattunk igazi elefánt agyarat. Bemászhattunk egy alagútba, ahol a mászás élményén kívül láttunk még kiállított miniatűr állatokat. Ezek olyan terráriumfélének voltak beállítva.

Voltunk a márvány kiállításon, ahol megtapogathattunk egy még csiszolatlan márványt, majd egy simára csiszoltat is. Ezeken kívül volt még egy hatalmas társasjáték, ahol a látott-olvasott-hallott-megtapasztalt ismeretek alapján, kérdésekre válaszolva lehetett eljutni a célig. Volt egy hatalmas széf is, aminek a kombinációját úgy lehetett kitalálni, hogy a terem elején begyüjtöttünk egy feladatlapot, amin bizonyos információkat kellett összevadászni, ezeknek a információknak volt száma, és ezalapján kaptuk meg a széf kombinációját.

Így elsőre nem sikerült összeraknunk a megfelelő számsort, de jövünk még ide, és addig nem nyugszunk, amíg nem sikerül.
Jó buli volt, és sokat lehet tanulni. Ez egy viszonylag kicsi múzeum, de itt is sikerült órákat eltöltenünk. És biztos vagyok benne, hogy még visszamegyünk, és akkor sem fogunk unatkozni :)

Tengerre magyar!

A történethez tartozik, hogy Ben imád car boots sale-re járni. Ez amolyan bolhapiac, ahol a megunt dolgokat el lehet adni, szó szerint az autó csomagtartójából. Van itt minden a ruhától, a TV-n át a fegyverekig, társasjátékok, bútorok, bicikli, és még sorolhatnám oldalakon keresztül. De nem ez a lényeg...
Szóval rendszeresen kijárunk, és szinte mindig találunk valamit, ami nélkül nem tudjuk elképzelni az életünket. Legutóbb múlt vasárnap voltunk kint, és persze találtnk egy kincset: egy vadi új gumicsónakot (az evezők még ki sem voltak véve a zárt csomagolásukból). Mivel tengerparton lakunk, ezért - fiam szerint - elengedhetetlen, hogy legyen valami vizi járművünk. Így kemény 2 fontot beruháztunk ebbe a 2 személyes - 1 felnőtt + 1 gyerek - méretű csónakba. Nagy volt az öröm, Ben büszkén hurcolta a hóna alatt .. vagy fél órát, aztán már kezdett leszakadni a karja, akkor persze megnyertem én a cipelés lehetőségét.
Délután - valami csoda folytán - nem esett az eső, és így egyből mennünk kellett a tengerpartra. Szomszédasszonnyal együtt elhatároztuk, hogy akkor már picknickelünk a parton, így összepakoltunk némi kaját, a gyerekeket, feltújtuk a gumicsónakot, és elindultunk. Szerencsére a szél sem fújt nagyon, így Ben csak ritkán repült fel a levegőbe a hátán levő gumicsónakkal együtt. Mivel nagyon felpakoltunk, így Zsombor most nem gyalogolt, ő a kerekesszékéből élvezte végig az utat.
Amikor leértünk a tengerhez, tudatosult bennem, hogy bár nem fúj a szél, azért a hullámok sokkal határozattabbak, mint amihez szoktunk a Balatonnál. Sebaj, gyerek persze egyből átöltözött,  megára húzta a szörf ruháját, és nekivágott a hullámoknak. A vízre bocsátást itt láthatjátok:

Megegyeztünk, hogy nem mehet távol a parttól, és mivel ő is érezte, hogy ez sokkal küzdelmesebb evezés lesz, mint amihez hozzászokott. Bár a csónak egy felnőttre és egy gyerekre van méretezve, azért én mégsem ültem bele, mert nem bírtam szabadulni a gondolattól, hogy abban a pillanatban a csónak átváltana tengeralattjáróvá. A víz nagyon hideg volt (még az angolok sem mentek be fürdőzni), így Zsomborral mi a partról szurkoltunk Bennek, hogy sikerüljön leküzdeni a hullámokat.

Itt a fényképen nem is tűnik veszélyesnek, úgy néz ki, mintha nem is lenne egyetlen hullám sem. Milyen csalóka!
Persze aztán Zsombor is beleült a csónakba, tesó húzta. Nagyon tetszett neki, de miután az első hullám beterítette teljesen, az idő pedig nem meleg - 18-19 fok ha kisüt a nap -, így hamar elkezdett dideregni. Ezek mellett még rohamosan emelkedett a vízszint (jött a dagály), így összecuccoltunk, és arréb telepedtünk. Ott már nem volt alkalmas a hely a csónkázásra, így csak lazítottunk, picknickeltünk...