Tell me a tale - Mondj egy mesét!

Még decemberben járt egy társulat Zsombor iskolájában, a Tell me a tale. Ők történeteket adnak elő multy-sensory módban. A most előadott darabuk a Tunnels - Alagutak címet viseli. Az ismeretőben az szerepel, hogy tiniknek szól a darab, és Zsomborom még csak most tavasszal lesz 9, azért ő is megnézhette a darabot (a kis protekciós :)) Az előadásról fényképek is készültek, és már előre kellett nyilatkozni, hogy felhasználhatja-e a társulat a készült fényképeket. Én éppen aznap voltam a suliban önkéntes munkát végezni, és meg is feledkeztem az előadásról. Amikor végeztem a munkámmal, indultam haza, amikor az egyik tanár asszisztens elkapott, hogy hadd mutasson be valakiknek.
Odavitt a társaulathoz, akik már éppen pakoltak, és bemutatott nekik - ez a hölgy Zsombor mamája. Áll lees.. Honnan ismerik ennyire Zsomboromat???? Mint kiderült az én drágám élvezte a legjobban az előadást, és az előadók annyira a szívükbe zárták, hogy bár az angoloknak szinte lehetetlenség kimondani Zsombor nevét, ők azért megtanulták. Ennyi jár a leglelkesebb rajongójuknak :))) Én pironkodva megköszöntem, hogy ilyen élményt adtak a gyerkőcömnek, majd hagytam őket pakolni.
Később ezek a fényképek jöttek szembe az előadásról:

A lámpák mindig is nagy kedvencek voltak

Imádja a gitározást (nézni is, hallgatni is, játszani is)

Teignmouth

A tél ennyi volt - vagyis az az egy egész reggel, amiről az előző bejegyzésem szólt. Most már újra tavasz van, a nárciszok már bimbóznak, az eső esik... Szerencsére hétvégén nem esett. Mégsem tudtuk az egész hétvégét a szabadban tölteni, mert más dolgunk volt.

Panaszkodtam az ingatlanügynökségnél, hogy nagyon penészes a lakás udvar felőli fala. A háziúr küldött is egy szakembert, aki megállapította, hogy kondenzáció. Ezek után kaptam egy fénymásolt tájékoztatót, hogy 

1. szellőztessek többet

2. fürödjünk és főzzünk kevesebbet

3. ne szárítsam a radiátoron a ruhákat...

és més jónéhány hasonló "hasznos" tanácsot. A szakember javasolt egy szert, amivel fújjam be a falakat, és akkor a gombaspórák elhalnak, mert azok a veszélyesek. Szerintem a nedves fal sem jó, de annyiban hagytam - egyelőre. Ugyanis pénteken kipakoltam Bendegúz gardróbjából mindent, hogy lekezeljem a falat, no meg a szekrényt is. Erre látom ám, hogy a néhány hónapja vásárolt Ikeás gardróbnak a lába szétrohadt. Jó kis kondenzáció!!! Így néz ki a pár hónapos szekrény láb:

 No, panasz majd megy, de addig is a szombati napunk ráment, hogy szerszámok, alapanyag és lelkesedés nélkül megoldjuk a szekrényláb-helyettesítésének kérdését. 

Viszont vasárnapra már semmi barkácsdolgunk nem akadt, az idő még mindig szép, így nyakunkba vettük a környéket, és jól szétnéztünk. Átmentünk a szomszéd faluba is - a nagy nézegetés okát leírom, ha esetleg összejön, amiért nézegettünk -, és ha már ott voltunk, elmentünk az ottani játszótérre. Ez sokkal nagyobb és modernebb, mint ami nálunk található. Néhány pillanatkép a játszótérről:

 Nem túl jó felvétel, de látható Zsomborom teljes menetfelszerelésben: fejvédő sisak, handling harness - körülírva: önálló járást segíti, a derekára van csatolva egy masszív öv, rajta kapaszkodók (ezekbe én kapaszkodom, nem a gyerkőc), így tud sétálni anélkül, hogy állandóan a kezét fognám, viszont nem esik el, mert tartom. Rajta van még a vadi új szemüveg is, ez sem látszik most.

 Bendegúz az izén, akarom mondani az egyik mászókán - vagy min.???

Bendegúz a toronyban. Nem az a nagy szám, mert ő már sok-sok éve teljesíti ezt a terepet. Amin elnyúlt a képem, hogy Bendegúz lábánál látható egy 2 év körüli kiskölök. Na, ő teljesen egyedül küzdötte fel magát oda. Apuka csak mellőlem biztatta, hogy haladjon tovább, és érintse meg a rúd tetejét. Hát, én berosáltam, az az apró kiskölök szinte kapaszkodás nélkül mászott fel és le, közben nem nagyon nézte a mászókát, mert apukával beszélgetett. Én már lelki szemeimmel láttam, hogyan zúg le a kicsi a gumiörleményre... De nem! Pókember ivadék....

Jól összefagytunk, mert bár sütött a nap, és tíz fok körül volt a hőmérséklet (pluszban), azért jó szokása szerint fújt a szél. És mivel ez a játszótér pár méterre van a tengerparttól, ezért elég cúgos. Bendegúz már teljesen angol lett. Mint látjátok egyszál pulcsiban van - a mi télikabátunkkal ellentétben -, ráadásul fagyit is akart venni. Igen, nem csalás, nem ámítás! A játszótér melletti büfékocsiban már lehetett jégkrémet, fagyit, és egyéb hűsítő dolgokat kapni. No, de azért ennyire nem vagyunk még angolok, nem vettünk fagyit. A gondolatra is megfagytam...

Hózik-zik-zik

A minap megosztottam egy képet, amin a nárciszaim már szépen növekednek, van egy másik kép, amin az eper virágzik, tehát itt már tavasz van. Illetve csak volt, mert ma reggel teljesen váratlanul - na jó, annyira nem váratlanul, hiszen az Egyesült Királyság egész területén napok óta havazik - arra ébredtünk, hogy esik a hó. A virágok ma így néztek ki:

Bendegúz fiam épp a napokban panaszkodott, hogy úgy szeretne egy kis havat! No, minden kívánsága így teljesüljön. Ébresztés után ilyen gyorsan kiugrani az ágyból már régen láttam. Gyorsan felöltözött, és ment ki az udvarra. Én is mentem utánna, és alattomban jól meghógolyóztam. Őt sem kellett biztatni, hogy visszalőjön, és így egy teljes tél kihagyás után újra tudtunk hógolyózni :)
Természetesen nem maradhatott el a hóemberépítés sem. A hó mennyiségére lehet következtetni a hóember nagyságából. Íme a mester és az alkotása:

Persze a hó már délelőtt elolvadt. Nekünk ennyi volt (egyelőre) a tél. De jól esett! :D