Tengerre magyar!

A történethez tartozik, hogy Ben imád car boots sale-re járni. Ez amolyan bolhapiac, ahol a megunt dolgokat el lehet adni, szó szerint az autó csomagtartójából. Van itt minden a ruhától, a TV-n át a fegyverekig, társasjátékok, bútorok, bicikli, és még sorolhatnám oldalakon keresztül. De nem ez a lényeg...
Szóval rendszeresen kijárunk, és szinte mindig találunk valamit, ami nélkül nem tudjuk elképzelni az életünket. Legutóbb múlt vasárnap voltunk kint, és persze találtnk egy kincset: egy vadi új gumicsónakot (az evezők még ki sem voltak véve a zárt csomagolásukból). Mivel tengerparton lakunk, ezért - fiam szerint - elengedhetetlen, hogy legyen valami vizi járművünk. Így kemény 2 fontot beruháztunk ebbe a 2 személyes - 1 felnőtt + 1 gyerek - méretű csónakba. Nagy volt az öröm, Ben büszkén hurcolta a hóna alatt .. vagy fél órát, aztán már kezdett leszakadni a karja, akkor persze megnyertem én a cipelés lehetőségét.
Délután - valami csoda folytán - nem esett az eső, és így egyből mennünk kellett a tengerpartra. Szomszédasszonnyal együtt elhatároztuk, hogy akkor már picknickelünk a parton, így összepakoltunk némi kaját, a gyerekeket, feltújtuk a gumicsónakot, és elindultunk. Szerencsére a szél sem fújt nagyon, így Ben csak ritkán repült fel a levegőbe a hátán levő gumicsónakkal együtt. Mivel nagyon felpakoltunk, így Zsombor most nem gyalogolt, ő a kerekesszékéből élvezte végig az utat.
Amikor leértünk a tengerhez, tudatosult bennem, hogy bár nem fúj a szél, azért a hullámok sokkal határozattabbak, mint amihez szoktunk a Balatonnál. Sebaj, gyerek persze egyből átöltözött,  megára húzta a szörf ruháját, és nekivágott a hullámoknak. A vízre bocsátást itt láthatjátok:

Megegyeztünk, hogy nem mehet távol a parttól, és mivel ő is érezte, hogy ez sokkal küzdelmesebb evezés lesz, mint amihez hozzászokott. Bár a csónak egy felnőttre és egy gyerekre van méretezve, azért én mégsem ültem bele, mert nem bírtam szabadulni a gondolattól, hogy abban a pillanatban a csónak átváltana tengeralattjáróvá. A víz nagyon hideg volt (még az angolok sem mentek be fürdőzni), így Zsomborral mi a partról szurkoltunk Bennek, hogy sikerüljön leküzdeni a hullámokat.

Itt a fényképen nem is tűnik veszélyesnek, úgy néz ki, mintha nem is lenne egyetlen hullám sem. Milyen csalóka!
Persze aztán Zsombor is beleült a csónakba, tesó húzta. Nagyon tetszett neki, de miután az első hullám beterítette teljesen, az idő pedig nem meleg - 18-19 fok ha kisüt a nap -, így hamar elkezdett dideregni. Ezek mellett még rohamosan emelkedett a vízszint (jött a dagály), így összecuccoltunk, és arréb telepedtünk. Ott már nem volt alkalmas a hely a csónkázásra, így csak lazítottunk, picknickeltünk...