A királynő gyémánt jubíleuma alkalmából idén nem augusztusban rendezik meg a hagyományos Dawlish Air Show-t, hanem most júniusban, az ünnepi héten. Tavaly lemaradtunk róla, mert én dolgoztam, Bendegúz ismerőséknél volt, ők pedig nem sétáltak le a tengerpartig, Zsombor pedig még nem volt itt velünk. Ő még Magyarországon volt.
Idén viszont semmi nem akadályozhatott meg minket abban, hogy össznépileg megnézzük a showt. Esetleg az időjárás szólhatott volna közbe, mert egész héten csúnya esős, szeles idő volt. De még az időjárás is kedvezett nekünk, így nem maradt el egyetlen programpont sem a légi parádéból.
Egésznapos parádé volt, kisebb szünetekkel. Persze az elejéről lemaradtunk, mert a 'The Lawn'-on még mindig ott voltak a katonák a felszereléseikkel, és azokat kellett szemrevételeznünk. Testközelből megismerkedtünk az M-16-os gépfegyverrel, egy angol gépfegyverrel, és - bár nem ismertük fel kapásból, pedig nekünk igazán illet volna (a katonák szerint) - a kalasnyikovval. Valamint kétféle machin gun-t is kipróbált Bendegúz:
Ennyivel nem úsztuk meg, mert fel kellett próbálni az angol katonák teljes menetfelszerelését. A 35 kg-os hátizsákkal, roham bilivel együtt:
Mivel volt ott egy igazi helikopter, abba is be kellett ülnünk - mármint a fiúknak, én csak kívülről drukkoltam nekik. Egy régi bombázó repülő pilótafülkéjét is felállították a katonák, így természetesen oda is fel kellett mennünk, mindent kipróbálni, és megkérdezni minden alkatrészt a katonáktól, hogy mi mire való. Nagyon kedvesek voltak, minden kis hülye kérdésünkre mosolyogva válaszoltak, magyaráztak, meséltek.
Bátyus nagyon vigyázott Zsomborra, mert egy kicsit életveszélyes volt a fülke (mármint Zsombornak, aki úgy megy, hogy nem néz a lába elé), ugyanis a két pilótaülés között nem padló volt, hanem egy lejárat - nagyon meredek - a bombázó személyzet helyére, így abba Zsombor könnyen bele tudott volna esni.
Felállítottak még egy Apach helikopter szimulátor gépet is. Ez nem egy játék konzol volt, hanem egy igazi kiképző program, igazi helikpoter belsővel - nagyon komoly volt. Úgy gondolom, az ilyen kiképző eszközöknek köszönhetjük a játékkonzolokat.
Végül azért leértünk a partra is, és nézhettük egy kicsit az air show-t:
A szünetben gyorsan hazaszaladtunk uzsonnázni egyet, majd rohantunk vissza a partra, mert kezdődött a nap fénypontja a Red Arrows. Hát ezek a repülők - illetve a pilóták - nem semmik. Olyan egyszerre hajtották végre a fordulókat, a különböző manővereket, mintha a 7 gép össze lett volna kötve. Valahogy így:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése