Csendes éj

Annak ellenére, hogy angliai életünkben igyekszünk alkalmazkodni a helyi szokásokhoz,  Karácsonyt nem sikerült az angol szokások szerint átalakítanom, mert Bendegúz ragaszkodott ahhoz, hogy 24-én este érkezzen Jézuska az ajándékokkal, mint Magyarországon, és ne 24-én éjfélkor, hogy csak 25-én reggel ébredés után találják meg az ajándékokat. Így beszéltünk a feljebbvalókkal, és tartottuk a magyar menetrendet.

Mivel napközben esett, meg még a karácsonyi menü utolsó simításait végeztem, ezért nem mentünk ki sétálni, játszótérre, stb. Ezt pótlandó elmentünk vacsora előtt sétálni, fára mászni, becsücsülni a helyi karácsonyfa alá. Valahogy így:

Természetesen nagyon sáros volt minden, mert a rengeteg eső és az áradás eláztatta a patak partják a talajt, márpedig a naaaagy karácsonfa ott állt. Így kissé sárosan, de felfrissülten vágtunk neki a Szentestének.

Képzeljétek! Amíg kint sétáltunk, addig járt nálunk a Jézuska, és meghozta az ajándékokat! Így a vacsora csúszott egy kicsit, és nekiláttunk csomagokat boncolgatni.

Egy rövid játék kipróbálás után jöhetett a vacsora. Szerencsémre, most egyik kölköt sem kellett sokáig győzködnöm, hogy hagyják abba a játékot, és üljenek asztalhoz, mivel angol szokás szerint délben csak szendvicset ettünk, így mindenki meglehetős éhes volt már. Mivel másnapra vendégeket vártunk, ezért magyaros karácsonyi menü volt: ecetes rántott hal, krumplisaláta, stefánia vagdalt, sült krumpli, mákos beigli valamint keksz tekercs. Másnap - amikor észt barátném és anyukája átjött - ezt még megfejeltük egy Christmas pickle nevezetű szósszal, amit sem én, sem barátném nem tudtuk, hogy micsoda, az összetevők jól hangzottak, és amikor megkérdeztük, hogy ezt hogyan illik fogyasztani, akkor megtudtuk, hogy hideg sülthöz illetve lágy sajtokhoz ajánlott enni. Tehát a teríték kibővült mindenféle puha sajttal és a Christmas pickellel. A családias, szolídabb teríték így nézett ki:

Mivel másnap is jól belakmároztunk, ezért össznépileg elmentünk egy holdfényes tengerparti sétára. Szokatlan módon a szél nem fújt, a tengeren egy kicsi hullám sem volt... egészen addig, amíg a kiépített sétány szélére nem álltunk csodálni a hold által a vízre vetített ezüsthidat... aztán már csak egy hatalmas hátraugrás mentett meg bennünket attól, hogy tetőtől talpig vizesek legyünk. Történt ugyanis, hogy a pici fodrozódást sem mutató tengeren egyszer csak a semmiből előttünk termett egy hatalmas hullám, ami a sétány kőfalának csapódott hatalmas lendülettel, és fröccsent nagyon magasra. Így, hogy megünnepeljük, hogy mindenki milyen jó ugró - legalábbis hátrafelé - mi felnőttek felhörpintettünk még egy pohár Jagermaistert. Mert ugye jó kifogás sosem rossz!