Hozzászokás

Lassan hozzászokunk az itteni időjáráshoz. Hetek óta az idő abszolút tavaszi: pár perc napsütés, pár perc eső, pár perc szél. Ezt tarkítja néha jégeső is. Ezért már hetek óta jóformán ki sem mozdultunk otthonról, csak ha nagyon muszály volt. Most azonban már nem bírtuk tovább a bezártságot, így vettünk egy nagy levegőt, meg esőkabátot, és vízhatlan nadrágot, és elindultunk. Persze, ha már megyünk, akkor nem a szomszédos játszótérre, hanem "carboot sale"-re. Szabad magyar fordításban: csomagtartó kiárusítás. Itt nem az autók csomagtartóját adják el, hanem a belepakolt, otthon már feleslegessé vált cuccokat: Lehet itt találni mindent: szekrénytől, az antik puskákig, játéktól kezdve a motorig, mindent. Bendegúzom nagyon élvezi, mindent megtapogat, kérdez, alkudozik, igazán elemében van. Igaz most is úgy volt, hogy hol esett,és akkor hideg volt, hol meg sütött a nap, akkor meg meleg volt, de ez csak engem zavart. A kölkök teljesen jól elvoltak: Zsombor még a melegben is beöltözve, mint Szibériában, Bendegúz pedig még esőben is csak egy szál kapucnis pulcsiban. Egy idő után azért én is meguntam az ötpercenkénti öltözést, vetkőzést, így maradtam mindig ugyanabban a szerkóban. Mit nekünk egy kis eső? Bár venni nem vettünk semmit - illetve csak egy darab kövirózsát, merthogy növények is vannak -, de gyerekeim nagyon élvezték, ugyanis idén még nem voltunk ilyen kirakodóvásáron.
Délután pedig lementünk a tengerpartra. Egész jó volt, bár oda már téli öltözetben mentünk - ugyanis ott mindig fúj a szél. És képzeljétek, majdnem egy órát tudtunk ott játszani, és közben csak néha csöpögött az eső. Igazi élmény volt! Akkor is azért indultunk haza, mert a szomszéd kislány nyakig vizes lett. Igaz, hogy rögtön az elején összevizezte magát, de az anyukáját ez nem zavarta. Fújt a jeges szél, a négyéves kislány meg csupa vizesen. Hát hiába, ridegen kell tartani a gyerekeket. Különben ez jellemző az angol öltözködésre. Ha tíz fok fölött van a hőmérséklet, akkor már elég az egy szál rövidujjas póló. És nemcsak a felnőttek öltöznek így, az egészen pici babákat is alig öltöztetik fel tíz fok fölött. Valamelyik nap is egy anyuka vállán hozta az iskolához a pici babát, de még zokni sem volt rajta - már mint a kisbabán, nem az anyukán.
Hát hiába, azért teljesen még nem alkalmazkodtunk az itteni viszonyokhoz. Ahogy magamat, és a hideg-nem-tűrésemet ismerem, én öltözködésben nem is fogok egyhamar átállni az angol viszonyokra :)